A helyreállító eljárások célja a konfliktusban érintett személyek szükségleteinek feltárása és a károk helyreállítása.
A resztoratív gyakorlatok nevelési eszközként rövid és hosszú távon egyaránt hatékonyak. Az eljárás során a gyermek megtapasztalhatja a közösség támogató erejét, a valódi partnerség érzését, valamint saját korlátait és erősségeit.
A resztoratív gyakorlat legnehezebb feladata az emberi kapcsolatok helyrehozása és építése. „Azáltal, hogy a formális és informális resztoratív eljárások támogatják érzelmeink és a minket ért hatások kimondását, érzelmi kötelékeink kialakulását segítik elő.” (Wachtel, 2000)
A resztoratív gondolkodás az amerikai navajo indiánok és az újzélandi maorik hagyományaira épül. Ezek a népek a normasértő személyt nem büntetik és nem zárják ki a problémamegoldás folyamatából, hanem az érintettek közösen dolgozzák fel a sérelmeiket. Az alternatív vitarendezési eljárásokat, ezen belül a resztoratív technikákat világszerte megannyi pedagógus alkalmazza.
Az iskolákban megjelenő, és egyre több problémát okozó erőszak nagy kihívások elé állítja a tanárokat. Megfigyelhető, hogy az utóbbi években a resztoratív szemlélet gyakorlati alkalmazása az iskolai erőszak leküzdésében is egyre nagyobb népszerűségnek örvend. Ez a szemlélet az iskolai életben azt az újdonságot nyújtja, hogy normasértés esetén a következményekről, a büntetésről az érintettek, főként a felnőttek, nem a gyerek feje fölött döntenek, nem felülről próbálják meg rákényszeríteni a szabályokat, hanem a diákokat bevonva, közösen oldják meg a felmerülő problémákat. Eközben az érintettek egyaránt magas szintű kontrollban, komoly érzelmi támogatásban részesülnek.
A magatartásszabályozás négy ismert és használt szemléletmódját mutatja be a szociális fegyelmezési séma ábrája. Azt szemlélelti, hogyan reagálunk a normaszegésre.
A büntető szemléletre jellemző a magatartás magas kontrollja és a támogatás alacsony foka.
A megengedő szemléletre jellemző, hogy a felnőttek nem alakítanak ki a gyerekek számára határozott kereteket, és megbocsátják, elnézik helytelen magatartásukat.
Az elhanyagoló magatartásra jellemző, hogy a felnőttek teljesen magukra hagyják a gyerekeket, akik emiatt gyakran társadalom problémás tagjává válnak.
A helyreállító szemléletre jellemző, hogy a felnőttek egyszerre alkalmaznak magas kontrollt és támogatást, a helytelen viselkedést elutasítják.
A négyféle szemlélet kulcsszavai:
Ted Wachtel (Forrás: www.iirp.edu/ what-is-restorative-practices.php)A resztoratív eljárások fogalma Magyarországon nem ismeretlen, legfőképpen a jog területénhasználatos. A gyakorlatban szerzett tapasztalatait elemezve Wachtel (1997) szerint resztoratív eljárások azok, amelyek az egyént visszavezetik a közösségbe, és segítségével a közösségek visszanyerik összetartó és gondoskodó erejüket.
A helyreállító szemlélet a mediációtól eltérően nem az érdekvitákból, hanem a szabályszegés jelenségéből indul ki. Magát a szabályszegést tekinti konfliktusnak az elkövető és a közösség között. Célja nem a büntetés, hanem az egyén és közösség viszonyának helyreállítása úgy, hogy a kárt okozó személy vállaljon felelősséget a tettért, s tegye jóvá a közösségnek okozott kárt. Ezzel helyreállítható az elkövető és a közösség közötti, a károkozást megelőző viszony, akár magasabb szinten is. A resztoratív eljárás alapfilozófiája az, hogy az ember többnyire képes pozitívan változtatni viselkedésén, ha azok, akik az életében fontos szerepet játszanak, vele együtt cselekszenek, és nem helyette, vagy ellene.
A resztoratív eljárások bevezetése a napi iskolai gyakorlatban elősegíti, hogy a résztvevők közösségként kezdjenek viselkedni. Olyan attitűd és szemlélet alakulhat ki, amely a saját, és a környezet iránti felelősségérzet fejlődését eredményezheti.
Amikor egy egész osztály vagy csoport alkalmazza a jóvátételi gyakorlatokat, az egyéni kapcsolatok fejlődése és hangsúlyozása halmozottan segíti a közösség élményének átélését.
Az iskolában alkalmazott resztoratív eljárás jellemzően az érintettek szükségleteiből indul ki. Alapvető emberi, közösségi szükséglet, hogy a károkozás, a normaszegés ne maradjon szó nélkül, ellenkező esetben a közösség könnyen felbomlik. A resztoratív folyamat során nem az ember, nem az elkövető, hanem a tett megítélése történik. A tettet nem pusztán az áldozat, de a közösség is értelmezi, feldolgozza, és részt vesz a jóvátételről szóló döntésben is.. A normasértést elkövető személy (pl. agresszív diák) beismerése és felelősségvállalása elengedhetetlen az eljárás során. Emellett fontos az okozott kár helyreállítása. A jóvátételt az áldozat, az elkövető és az érintett személyek közösen dolgozzák ki, így lehetőség nyílik arra, hogy a résztvevők megosszák egymással érzéseiket. Az eljárás végén – lehetőség szerint –megállapodás születik a jóvátétel tartalmáról, módjáról, menetéről, amit minden érintett jelenlevő aláír. Az eljárás egyik fő eleme az, hogy a normasértő visszakerüljön a közösségbe.
A resztoratív eljárások szakaszai:
1. A keretek ismertetése
2. A tények átbeszélése
3. A cselekmény hatásainak felismerése, megértése, érzelmek kifejezése
4. A jóvátétel kidolgozása
5. A jövőbeni helyes magatartásokban való megállapodás
6. Lezárás
Az iskolában alkalmazott resztoratív modellek típusai
A szembesítő modellek célja a bocsánatkérés és a megbocsátás, valamint a sértett kárának valamilyen, mindenki számára elfogadható formában történő megtérítése. Iskolai normasértések esetében fontos, hogy az elkövető a tettét elismerje, bocsánatot kérjen, majd az okozott kárt megtérítse. Lényeges, hogy az áldozat az elkövető bocsánatkérését elfogadja.
A transzformatív modellek célja a közösség együttélésének megalapozása, a kialakult sérelmek vagy igazságtalanságok orvoslásának lehetősége és a közösség további együttélésének biztosítása.
A resztoratív gyakorlatok lehetnek formálisak és informálisak.
A resztoratív gyakorlatok folyamatábráján az informális gyakorlatok magukban foglalják az affektív kijelentéseket és az affektív kérdéseket.
Affektív kijelentések | Affektív kérdések |
|---|---|
Nagyon rosszul esett, amikor te..., mert úgy éreztem, hogy... | Mi volt a legnehezebb ebben a helyzetben? |
A resztoratív gyakorlatok skálája széles. Az informális és formális formát egyaránt önthetnek. A skálán balról az első helyen az affektív kijelentések szerepelnek, amelyek a résztvevők érzelmeinek kifejezésére szolgálnak. A második helyen a resztoratív kérdések állnak, amelyek segítségével a lehetőség nyílik reagálni egymás érzelmeire. A rögtönzött resztoratív konferenciák, csoportok és körök valamivel strukturáltabbak, mint a formális konferenciák, de nem igényelnek olyan alapos előkészítést. Ha balról jobbra haladunk a skálán, ahogy a helyreállító gyakorlatok – a körök és csoportok, a formális konferencia és a mediáció következik a sorban – egyre formálisabbá, strukturáltabbá válnak, egyre többen vesznek részt bennük, több előkészületet és időt igényelnek.
Hagyományos iskolai környezetben a felnőttek szabályokat, büntetési és jutalmazási módokat dolgoznak ki. Ha egy diák megsért valamilyen szabályt, akkor a pedagógus a következő kérdést teszi fel: Ki követte el a normasértést, és miért? A felelős megtalálását követően többnyire a büntetés következik. Bár a büntetés abban a pillanatban elégtételt hozhat, hosszú távú alkalmazása leggyakrabban eredménytelen.
Resztoratív kérdezési mód használata iskolai környezetben a továbblépés lehetőségét kínálja és a konfliktusok megoldásorientált feldolgozásához vezet.
A tananyag az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet „Az alternatív vitarendezés, az érdekalapú tárgyalás és a resztoratív technikák bevezetése a szakképző intézmények működési és nevelési gyakorlatába” című programja keretében készült. A program megvalósulásához a támogatást a Munkaerő-piaci Alap terhére az Emberi Erőforrások Minisztériuma biztosítja.
