A film egy középiskolai osztályteremben történő verekedés kapcsán mutatja be a konfliktus megoldási módját.
A film egy középiskolai osztályteremben játszódik. Feltehetően szünet van, a gyerekek csoportokban egymással beszélgetnek.
Két fiú arcára közelít a kamera, ők külön ülnek a többiektől, nem beszélgetnek. Rosszkedvűnek látszanak. Egy kis idő után egyikük feláll, odamegy egy másik fiú asztalához és belerúg.
A bántalmazott fiú feláll, feltehetően menekülne, de a bántalmazó útját állja, lefogja. Szinte azonnal csatlakozik hozzá a társa, akivel a film elején szótlanul ültek. Ütik, rúgják osztálytársukat, aki a földre kerül, de még ott is bántalmazzák.
A verekedésnek végül lányok vetnek véget.
Főcím: Ütős érvek
Egy osztályterembe lépünk. Elöl a tanár, őt követi a bántalmazott fiú, majd a két bántalmazó, végül az osztálytársak.
A teremben a székek kört alkotnak, asztal nincs előttük. A film végig ebben a térben játszódik, esetenként felidéződnek a verekedés képei
Tanár: Peti, gyere, ülj le! Robi oda, kettővel a Peti mellé. Lacikám. Máté gyere. Anna. Lidi gyere. Kinga gyere, ide a Peti mellé kérlek. Csüccs.
Tanár: Köszönöm, hogy eljöttetek! Azért gyűltünk össze, mert Robi és Laci elismerték a felelősségüket az elmúlt napokban történt események miatt. És itt most lehetőségünk van arra, hogy közösen megbeszéljük ezt az esetet, elmondjátok az érzéseiteket, gondolataitokat, illetve megpróbálunk kitalálni egy megoldást, amivel ezt a problémát egy picit rendezni tudjuk és talán néhány javaslattal, néhány megoldással az okozott sérelmeket is helyre tudjuk hozni. Laci, Én először téged kérdeznélek, hogy hogyan emlékszel vissza az eseményekre?
Laci: Hát… Peti megérkezett az iskolába, mi meg Robival elkezdtük őt dobálni. Ez nem tetszett neki, ellenállt és mi meg elkezdtük őt ütni és utána Robi lenyomta a földre és úgy ütöttük tovább. A többiek meg szétszedtek
Tanár: És mit gondoltál akkor?
Laci: Hát, hogy.. . Peti mindig mutogatja a rajzait és minden lány ott van körülötte és, hogy akkor most már itt az ideje, hogy megleckéztessük.
Tanár: És mit gondolsz most?
Laci: Hát túlzásba vittük az egészet, teljesen értelmetlen volt.
Tanár: Robi te mit gondoltál akkor?
Robi: Engem már nagyon idegesített a Peti jófiúskodása, folyton hozta be a hülye rajzait és, ezzel népszerűsítette magát. És, hát ott megmutattuk neki, hogy ki a főnök igazán.
Tanár: És mit gondolsz most az akkor eseményekről?
Robi: Elismerem, hogy túlzásba estünk, főleg a legutóbbi esetnél. És utólag visszagondolva, nagy hiba volt…
Tanár:Peti, te hogy élted meg az eseményeket?
Peti: Hát, bár nem ért váratlanul, már többször is előfordult, hogy bántottak. Minden alkalommal csak azt várom, hogy vége legyen.
Tanár:És mit éreztél akkor?
Peti: Minden ütés fájt… Kicsit megijedtem, mert nagyon élvezték, a dolgot. Azt hittem ebből még komolyabb bajom is származhat.
Tanár:És mit gondolsz most?
Peti: Nem tudom, hogy miért csinálták. Én soha nem ártottam nekik.
Tanár:Szeretném megkérdezni, Peti, az áldozat támogatóit, hogy ti, hogyan élitek meg ezeket a történéseket?
Peti támógatói: Peti az egyik legjobb barátom és csak remélni tudom, hogy Laci és Robi meg fogja kapni a büntetést, azért amit tett. Én nagyon kedvelem Petit, nekem nagyon tetszenek a rajzai, elég sokat meg is mutatott belőle. Nem értem, hogy a fiúk ezt miért csinálták vele.
Tanár:Köszönöm! És akkor most szeretném megkérdezni Laci és Robi támogatóját, hogy mit gondol erről az esetről?
Laci és Robi támogatója: Hát én megértem a fiúkat, hogy miért csinálták ezt, a Peti elég gyakran felvág a képeivel és ilyenkor nagyon idegesítő.
Tanár:A közösség képviselőit is szeretném megkérdezni, hogy ők mit gondolnak, mit éreznek most az esettel kapcsolatban?
Közösség képviselői: Engem nagyon megrázott az, hogy még akkor se hagyták abba a verést, amikor már folyt a vére a Petinek, és amikor már sírt. Szerintem ilyennek nem kéne egy normális osztályban előfordulnia. Azt látom, hogy ez után az eset után azóta is mindenki erről beszél, kezdi megosztani az osztályt, és emiatt pedig nagyon aggódom.
Tanár:Köszönöm szépen, hogy elmondtátok a gondolataitokat! És most azt szeretném kérni, hogy próbáljunk meg most közösen kitalálni egy megoldást, hogy hogyan kéne helyrehozni a károkat, az okozott sérelmeket? Peti, te hogy látod? Mit kellene tennie a fiúknak, hogy helyrehozzák a sérelmeket?
Peti: Hát fogadjanak, el olyannak amilyen vagyok. Hogy ne kelljen félve bejönnöm minden nap az iskolába. Semmi mást nem kérek.
Tanár:Laci, Robi, mit gondoltok Peti kéréséről? Teljesíthető ez? Vállaljátok?
Robi: Természetesen, igen! Már látom, hogy túlzásba vittük.
Tanár:Mit gondolsz, hogyan lehetne továbblépni? Hogyan lehetne ezt helyrehozni?
Robi: Megbánáson felül biztos, hogy ki tudunk találni valami olyan dolgot, amit esetleg Peti nem tud megcsinálni, esetleg lehetne neki segíteni.
Tanár:Laci, te hogy gondolod?
Laci: Hát… Igazából komolyabb bajunk nincs a Petivel, hátra ülhet hozzánk, a hátsó padba. Persze, hogy ha van kedve. Meg az esti fociedzésre is eljöhet velünk.
Tanár: Köszönöm! És a közösséget is megkérdezném, osztálytársakat, támogatókat, hogy van-e valamilyen ötletetek, hogy tudnánk még jobban mindezt picit helyrehozni.
Osztálytárs: Én arra gondoltam, hogy hallottam, hogy Petinek van ez a műterem szerűsége és, hogy milyen rossz állapotban van, esetleg a fiúk segíthetnének neki rendbe hozni.
Tanár:Laci, Robi elfogadjátok a javaslatot?
Szerintem teljesen megoldható. Otthon is már segítettem, amikor ki kellett festeni a házat, itt is tudok segíteni.
Tanár:Peti te mit gondolsz, erről a javaslatról?
Peti: Részemről rendben van, és a matekházijukban is szívesen segítek, ha szeretnék.
Tanár:Köszönöm szépen, hogy eljöttetek! Örülök, hogy Laci és Robi, nem csak vállalták a felelősséget, hanem azt is vállalták, hogy tesznek dolgokat, hogy helyrehozzák a sérelmeket. Vállalták, hogy nem piszkálják többet Petit, illetve azt is vállalták, hogy Peti műtermét, azt a helységet ahol a rajzait készíti, segítenek helyrehozni. Amennyiben nincs senkinek egyéb javaslata, vagy hozzáfűznivalója, akkor ezt a megállapodást írásban rögzítenénk. Legközelebb pedig két hét múlva találkozunk, ahol arról fogunk beszélgetni, hogy ez a megállapodás, hogyan valósult meg. És köszönöm, hogy itt voltatok!
Gyerekek: Viszlát tanár úr!
Vége.