Vissza az előzőleg látogatott oldalra (nem elérhető funkció)Vissza a tananyag kezdőlapjáraUgrás a tananyag előző oldaláraUgrás a tananyag következő oldaláraFogalom megjelenítés (nem elérhető funckió)Fogalmak listája (nem elérhető funkció)Oldal nyomtatása (nem elérhető funkció)Oldaltérkép megtekintéseSúgó megtekintése

Konfliktuskezelés / 
Transzformatív modellek jellemzői és alkalmazási lehetőségei az iskolában

Konfliktuskezelés / Transzformatív modellek jellemzői és alkalmazási lehetőségei az iskolában

Tanulási útmutató

Összefoglalás

A körmodellt legtöbbször a nagyobb közösségek problémáinak megoldására alkalmazzák, azokban az esetekben, amikor az érintett közösség minél nagyobb létszámú képviselete az elsődleges cél.

Transzformatív modellek jellemzői és alkalmazási lehetőségei az iskolában

A kör az ősi kultúrákban fontos szerepet tölt be. Jelképezi a közösség összetartozását, tagjainak egymásra utaltságát. A körmodellt legtöbbször a nagyobb közösségek problémáinak megoldására alkalmazzák, ahol az érintett közösség minél nagyobb létszámú képviselete az elsődleges cél. A megbeszélés során a szót mindig a körben következő személy kapja, akinél a beszéd jogát jelképező ún. „beszélő bot” van. A konfliktus szimbolikusan a kör közepén helyezkedik el, ezzel jelzik a közösség tagjai, hogy a normasértő, rossz cselekmény mindenki közös problémája, a kör tagjai egyenrangú résztvevők, s közös a felelősségük a konfliktus megoldásában.

A köröket nem pusztán konfliktuskezelési eljárásként használhatjuk, a hagyományos megbeszélések, osztályfőnöki órák során is alkalmazhatjuk. A kör eltünteti a hierarchiát és nyitottabbá tesz a megbeszélésen való részételre. A körök szervezésnek célja lehet – többek között – az információk megosztása, a kapcsolatok erősítése, a közös döntéshozatal, egymás támogatása. A körök szervezeti (esetünkben osztály), intézményi (iskolai) és közösségek (gyerek, szülő, iskola és együttműködő partnerek) szintjén egyaránt alkalmazhatók.

A transzformatív modellek a hangsúlyt a kapcsolatok javítására, az indulatok csökkentésére helyezik.

A transzformatív modellek formái

Proaktív körök célja az együttműködés megalapozása.

Reaktív körök célja a probléma megoldása, a sérelmek feldolgozása és a kapcsolatok helyreállítása.

A proaktív kör alkalmazása a gyakorlatban

Az Ütős érvek című kisfilm – amelyet az OFI megbízásából a Színfoltfilm készített –a proaktív kört mutatja be valós események alapján.

A proaktív kör a közösségépítés fontos eszköze. Az iskolai konfliktuskezelés során, például osztályfőnöki órákon, jól használható. A megbeszélést az osztályfőnök vezetheti le, mint facilitátor. Az osztály tagjai köralakban foglalnak helyet. A körben ülés a közösséget szimbolizálja, mindenkinek egyenlő esélyt ad a megszólalásra. Ezt követően a facilitátor egy nyitott kérdést tesz fel (pl.: Mit csináltál hétvégén?), amelyre a résztvevők sorban válaszolnak. Gyakran előfordul az eljárás során, hogy a válaszok újabb és újabb gondolatokat indítanak el. Minden esetben egy tárgy körbeadása biztosítja azt, hogy egyszerre csak egy diák beszéljen, az, akinél a tárgy van. Lehetőség nyílik arra, hogy a tanulók kifejezzék együttérzésüket, megosszák egymással saját történetüket.

A reaktív kör alkalmazása a gyakorlatban

A reaktív kör strukturáltabb beszélgetés, a problémák megjelenésekor és a közösséget ért traumák esetén lehet alkalmazni. A megbeszélés célja az, hogy a tanárok és a diákok kifejezzék az esettel kapcsolatos érzelmeiket, gondolataikat, szükségleteiket, és a probléma megoldását és a jövőbeni tennivalókat illetően megegyezésre jussanak.

A megbeszélést egy facilitátor vezeti. A bevezető kör után a facilitátor (például a tanár) röviden ismerteti a problémát, az ezt követő megbeszélés kérdések segítségével folyik.

A reaktív körök tipikus kérdései:

A kérdésekre a válaszadás történhet sorban, de a nem sorrendben való megszólalás is megengedett.

Az eljárás végén a megállapodást írásba kell foglalni és azt az összes résztvevőnek alá kell írnia.

A facilitátor a kör befejezéseként megköszöni, hogy a jelenlevők aktívan működtek közre a probléma megoldásában.

Vissza a tartalomjegyzékhez

1. számú melléklet

Vissza a tartalomjegyzékhez

A tananyag az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet „Az alternatív vitarendezés, az érdekalapú tárgyalás és a resztoratív technikák bevezetése a szakképző intézmények működési és nevelési gyakorlatába” című programja keretében készült. A program megvalósulásához a támogatást a Munkaerő-piaci Alap terhére az Emberi Erőforrások Minisztériuma biztosítja.